Vissza / Kultúrcirkáló / Szeged sziget
1

Szeged sziget

A kitartóan szemerkélő eső és a csípős őszi szél sem állíthatta meg a lírakedvelő szegedi közönséget abban az eltökéltségében, hogy a kedd estét versek és fotók társaságában töltse. A Millenniumi Klub frissen felújított helyiségében ezúttal egy doroszlói költő-fotográfus páros teremtett hamisíthatatlan vajdasági atmoszférát. Az üres széksorok hamar megteltek, némán mosolyogtunk össze az újonnan érkezőkkel, néhány ismeretlen baráti üdvözléssel invitált beljebb, ahogy faluhelyen szokás. Szeged belvárosának kellős közepe pillanatok alatt, egészen észrevétlenül formálódott bácskai oázissá.

Az est főszereplője, Lennert Móger Tímea az Innensemerre szigetecske c. kötetét (zEtna, 2015), és e kötet illusztrátorát, Stock Jánost hozta magával. A könyvbemutató margóit, valamint a párbeszédek szálait Pusztai Virág jelölte ki és fonta egybe.

Az alkotók meséltek munkakapcsolatuk kialakulásáról, a közös térről, amely összeköti őket, s műveiket, a versek és képek mögött húzódó Doroszlóról, ahonnan a fotósnak el sem kell utaznia, hiszen ott minden szín megtalálható, s amely a költőnő számára sajátos, az írásnak igencsak kedvező töltettel rendelkezik. A kötet a szövegek és a képek közös inspirációjából született, melyek szimbiózisban állnak egymással. Központi szervezőeleme a tájiság, az identitás. Míg a szerző elmondása alapján előző könyvében (Kollázs, Areión Egyesület, 2012) leginkább belső kényszerből kibontakozó költeményeket publikált, az Innensemerre versei már tudatosabban építkeznek, s a kötet a nyugat-bácskai környezet látleleteként értelmezhető. Az érzékeny társadalmi leírásokhoz nyakatekert szójáték társul, Lennert Móger Tímea utólag fel is rója magának, hogy nyílt színvallás helyett rímek és szövegjátékok mögé bújt.

Bár írójuk szerint versei nehezen felolvashatók (egyesek szerint előadásra és fordításra egyaránt alkalmatlanok a különleges szóképek és a már említett játékosság miatt), az est folyamán jónéhány darab felcsendült a szerző interpretálásában. A közönség soraiban hamar meg is fogalmazódott, hogyan lehetne alternatív módon áthidalni az olvasás-problematikát: egy ütős performansz összeállítása a megoldás kulcsa. Mint utólag kiderült, ez az ötlet már más fejében is megfordult, sőt a megvalósításra is sort került a szabadkai színészekből álló Szab-way színházi szervezetnek köszönhetően.

A beszélgetést Stock János fotózás-leckéi, technikai trükkjeről, témaválasztási szokásairól szóló történetei, és nem utolsó sorban a helyszínen kiállított fotói tarkították. A képek mellé doroszlói pálinka, búcsúzó helyett pedig ráadás vers járt, mindkettő a torokégető, de finom fajtából.

Két koccintás között rövid kérdezz-felelek játékra invitáltam a szerzőt. Szópingpongunk meccseredménye a következő:

Mit jelent számodra…/ mit érzel azzal kapcsolatban, hogy… / mire asszociálsz, ha azt mondom…

… Szeged – határátlépés, kapcsolati és minden szinten – barátok, ismerősök, közelség.

… Doroszló – origó. szigetecske. otthon. közösség. távlat.

… Vajdaság – Nyugat-bácskai régió. egyéni és közösségi értékek. óvni való sziget.

… nagyvilág – megismerés. kiismerés. értékzavar. érzékzavar. távoli ,,bölcs” szigetek. úton lenni jó.

… identitás – az anyanyelv, a múlt, a jelen, az emberi kapcsolatok, az érték(rend), a nagyvilág, a Vajdaság, Nyugat-Bácska, Doroszló leképezése önmagamban.

… vers – tükör. szent játék. nem komolykodás. komolyság.

… múzsák – érzés. gondolat. hangulat. táj. kép. a barát. a szerető. a társ.

… rituálék – egyre kevesebb. egyre tartalmasabb. időnként cigaretta vagy szivarka, íráskor, társaságban.

… stratégiák – az öntörvényűség és az önmegtartóztatás közötti egyensúly fenntartása magamban. semmi egyéb.

… játék – ,,nyelvelés”. szavak. állatok. emberi érzelmekkel nem.

… emberek – kapcsolódás a ,,külvilággal”. múzsák.

… határok – határátlépés. kilógok minden sorból.

Innen tényleg semerre?

– Testben hosszú időre innen semerre… A ,,helyem”, Doroszló, Nyugat-Bácska nyugalma értéke és értékrendje olyan mértékű, kiterjedésű szellemi utazásra szóló útravaló, ,,ultravaló” egyben, hogy bármit hoz a sors, állok elébe. Úgy tapasztalom, ha az ember személyes belső világ(áb) a nem veszett el, akkor az adott helyből, helyzetből képes a legtöbbet kihozni. Tény, hogy korunkban minden alapérték veszélyben. Ennek ellenére, nem gondolom, hogy mindenkinek ki kellene vonulnia a társadalomból. Ha az ember, az egyén otthonra lel önmagában, és megtalálja, elfogadja a maga helyét, és magát a helyén, már a puszta ,,józanlétével” előrébb vitte közösségét, az adott társadalmat, nem beszélve a saját életminőségéről…

Nem véletlen, hogy egyre több gondolkodó és művész foglalkozik a témával: a közösség, a társadalom fogalmát újragondolni. Jelenlegi írásaimban engem is ez foglalkoztat. Vajon milyen lenne egy újrakezdés…? Vissza az alapokhoz… Elfelejtett emberi ösztönökhöz. A jelenlegi világtörténések kapcsán minden, magára morálisan kicsit is adó ember talán szégyent érez, hogy az emberi fajhoz tartozik. Jelenleg szívesen lennék a saját kutyám, természetes ösztönökkel. Ugyan barátságos, de ha veszélyt érez, megvédi a saját területét és (bocsánat a megfogalmazásért) nem ,,piszkol” a saját tányérjába.

Fotó: Stock János

A cikk szerzője Mészáros Anikó

Esetleg nézd meg ezt is:

av-1

Street art másképp

Street art: ahol a képzőművészet és a város találkozik. Hemzsegnek tőlük a betondzsungelek; elgondolkodtatóak, viccesek, ...